Badacsony hegyén kétezer éve terem szőlő. Már a Római Birodalom idején is híresek voltak a Vinea Pannonia Nobilis Districtus néven ismert borok. A 3. században Probus császár új ültetvényekkel lendítette fel hazájában, Pannoniában, a bortermelést, ezzel komoly konkurenciát teremtve a régi római tartományoknak.

A magyar történelemben elsőként a Tihanyi Apátság Alapító Okirata említi a Balaton-felvidéki bortermelő falvakat. A 13. századtól a tüzes badacsonyi borok már a magyar királyok asztalára kerültek. Később a Wiener Hofburg is nagy becsben tartotta a vulkánhegy elegáns borait.

Magyarország a 20. század elejéig a világ harmadik legnagyobb és igen rangos bortermelő országa volt. Az ezt követő évtizedek többszörösen kedvezőtlen politikai fordulatait a bortermelés is megsínylette. A minőség helyett a mennyiség került előtérbe. Magyarország rangja, mint a kiváló borok hazája nemzetközileg egyre inkább megcsorbult és lassan feledésbe is merült.

Az 1990-es évek hozták az újabb, kedvező fordulatot. Vállalkozó szellemű vincellérek ismét szőlőbirtokokat, pincészeteket hoztak létre azzal a célkitűzéssel, hogy a kiváló terroirokat új életre keltsék, és visszanyerjék a magyar borok régi hírnevét.

A Villa Márika családi szőlőbirtok alapítói Badacsonyban az elsők között voltak, akik a régi hagyományokat felelevenítve új birtok építésébe kezdtek.